Azt mindenki tudja, hogy a Depp-Burton-Bonham Carter fantasztikus hármasa a lehető legtökéletesebb összeállítás véresviccesjószórakoztatóhumorsbolond filmek terén. Tim Burton híres a furcsa világlátásáról és fantáziájáról, Helena Bonham Carter híres a boszorkány képéről, Johnny depp meg híres, mert minent el tud játszni, ráadásul az ő személyétől sem állnak messze az elmebeteg karakterek.
A történet lényege, a náív boldog gondtalan szép(!) ifjú fiatal borbély elveszi a szépséges csillogó szőke hajú leányzót, aki szül egy szépségesen csillogó szőke hajú kislányt, de sajnos az emberi gonoszság a szépségesen csillogó hajú családtól sem tatja magát távol, kevésbé csillogó ősz hajú korrupt bíró úr szemet vet a szép szőke hajakra, és gondtalan ifjúnk azonnal gályarbságra kerül. Miután Benjamin Barker (Depp) megjárja az emberi poklot, visszatér egykori lakhelyére, hogy metszőn hasítson bele a londoni éjszakába.
Engem az egész történet egy görög drámára emlékeztet, egy kis broadwayses musical effektel megspékelve. És el kell ismerni, hogy ez az egyveleg nem is rossz. Az biztos, hogy jobb, mint Mrs. Lovett (Bonham-Carter) Sweeny klienseiból sütött húsospitéi.
Nekem a könyvek közül ez a rész az egyik kedvencem. Ebben a részben nőnek fel a szereplők, itt változik át a mese valami sokkal komolyabbá. Ebben a részben derül ki, hogy nem minden olyan szép és biztonságos, mint amilyennek eddig látszott. Ebben a részben kapunk válaszokat Harry és Voldemort múltjával kapcsolatos kérdésekre. A könyvben legalábbis. A film ugyan majdnem mindent megemlít, de semmit sem emel ki. A leglényegesebb dolgok is csak egy fél mondat erejéig, egy villanásig vannak jelen. És még így is ki van vágva rengeteg lényeges dolog. Az egész film siet, hogy minden benne lehessen, mindent megmutathasson, és mégsem mutat meg a lényegnél többet.
Egy luxus szálloda négy szobájának története. Mikor ezt meghallottam, nem egészen azt képzeltem el, amit később viszontláttam. Egyáltalán nem számítottam az emberi hülyeség ilyen szintű megnyilvánulására. Köztudott, hogy az ennyire elmebeteg filmek stábja nem szokott ismeretlen, felkpaszkodni készülő emberekből állni. Ez ebben a filmben sincs másképp, kezdve a főszereplő Tim Rothal (a szálloda portása), valamint Quentin Tarantinoval, Antonio Banderassal, Bruce Willissel és Salma Hayekkel (Bár neki csak a fenekét látjuk egy tv-n keresztül. oh yeah.) Ezen kívül felbukkan a filmben Kathy Griffin és Madonna is. A történet lényege, hogy hogyan készítik ki a lakók egy nap alatt portást, csupán azzal, hogy megszállnak azon a helyen. Az első szoba a nászutas lakosztály, ahová öt boszorkány érkezik, hogy feltámasszanak valami hatodikat. Ehhez természetesen szükségük van olyan dolgokra, mint férfi izzadság, könnycseppek, és egyéb testnedvek. Nyamí. A második szobában egy férfi túszul ejti saját feleségét és a portástól akar valamit. Ez a film legidegesítőbb része. Viszont, ha ezen túljutsz, még az is lehet, hogy élvezni is fogod. A harmadik szobában egy család van két gyerekkel, meg Antonio Banderassal. Itt a babysittelés a legfőbb feladat. Ez az a rész, ahol a film átveszi kicsit a Tom és Jerry stílusát. Tudod, ha egyszer valami elromlik, uccuneki pusztuljon minden! Ezután portásunk kiborul, de dicsőségére, és bátorságára legyen mondva, felmegy a negyedik szobába is. Itt találkozunk Quentin Tarantinoval és Bruce Willissel. Ez a rész a legviccesebb, kár, hogy a flim végére az itt elhangzott poénokat már nem tudjuk értékelni, mert az agyunk és a humorérzékünk már réges-régen, a film közepénél felmondta a szolgálatot. Egyébként ez tipikusan olyan film, amit már az elejénél ki akarsz venni, de valamilyen csoda folytán mégsem teszed, a végén meg csak nézel ostobán a képernyőre, hogy hová tűnt az évek óta épített, művelt és csiszolt agyad, majd valahogy elalszol, és másnap már egész jókat tudsz nevetni néhány poénon. Hát hajrá.
A 
főgóréja), lehet kirándulgatni szép helyekre, és nem adják ki se a piát se a cigit. Az előbbi még hagyján, de hogy egy nyamvatt Marlborot nem képes a kezembe nyomni, azon már kicsit kiakadtam. Szóval a reggeli vásárlások ideje minden nap megnyúlt 10-15 perccel, mire jött egy 20év körüli normális csávó, aki megvette nekünk a napi tápot (helyzettől függően 3 v. 4 doboz). Ezután a napi program tehát reggeli, kávétea, felébredés, stb, majd ebédidőig pangás - napozás, zene, strand, TV, amitakarsz. Ebéd az már húzósabb, ugyanis "tenemcsinálszsemmit"-ektől, "temindenkitcsakcsicskáztatsz"-októl és "tekussolj!"-októl zengett a konyha, de általában csak lájtosan, hogy meglegyen az alaphangulat...
hidegmeleg szendvics volt.